2017. szeptember 23-án 108 fő részvételével került sor az egynapos gyülekezeti kirándulásra, az úti célunk szeretett fővárosunk, Budapest volt. Az alkalom különlegesnek ígérkezett, hiszen a reformáció lábnyomait, emlékeit indultunk kutatni. A régóta várt közös kirándulás gondolata olyan népszerűnek bizonyult, hogy a tervezett egy helyett két busz telt meg a kirándulni vágyó testvérekkel.
Reggel ¾ 6-kor szemerkélő esőben, még kissé álmosan szálltunk be a buszokba, de az álmos hangulatunk hamarosan elszállt a kedves testvéri közösségben. A névsorolvasás után Vad Zsigmond esperes úr és Oláh István lelkipásztor ismertették a nap programját, majd közösen imádkoztunk és énekeltünk az Úr áldását kérve a tartalmasnak ígérkező kirándulásunkra.
Utunk alatt hamarosan előkerültek és „körbejártak” a pogácsák és más finomságok, mindenhonnan vidám beszélgetések hallatszottak. Mire Budapestre értünk már a nap is kisütött. Antal János testvér személyében egy profi idegenvezetőt ismerhettünk meg, aki magához véve a mikrofont lelkesen beszélt nemcsak a mindenki által jól ismert látványosságokról, hanem olyan építészeti érdekességekre, ritkaságokra is felhívta a figyelmünket, amelyek mellett az emberek nap, mint nap szinte észrevétlenül elmennek.
Első állomásunk a Magyar Nemzeti Múzeum impozáns épülete volt, ahol a magyarországi és határon túli múzeumok és egyházközösségek példamutató összefogásával megvalósult Ige-Idők című kiállítását tekintettük meg, amely a reformáció 500 éves évfordulójára készült. A reformáció korában a reformátorok szerettek volna minél közelebb kerülni az Igéhez. Ez a téma ma is aktuális, ezért kapta az Ige-Idők elnevezést a nagyszabású tárlat. A tárlatvezetőtől megtudtuk, hogy a 800 négyzetméteren elterülő kiállítás egyfajta átfogó, reformációs körképet nyújt és több mint 400 kiállított relikvián keresztül tárja elénk a magyarországi reformáció 450 esztendejének alakulását. Igazi kuriózumokat csodálhattunk meg: a Károli-biblia első kiadásának egy példányát, a 16. században Wittenbergben tanult magyar diákok zászlaját, Huszár Gál reformátor egyetlen példányban fennmaradt énekeskönyvét, izgalmas levéltári anyagokat, erdélyi fejedelmek portréit és számos úrvacsorai kelléket.
Utunk ezután a közelben található, klasszicista stílusban épült Kálvin téri református templomba vezetett, ahol nagytiszteletű Páll László fogadta csoportunkat. Rövid betekintést kaptunk fővárosunk legnagyobb református templomának történetébe, kezdve az 1816-os alapkő letételétől egészen a napjainkban befejezett templomfelújításig. Megtudtuk, hogy a gyülekezet nehéz időket élt át, amikor néhány éve a 4-es metró építkezési munkái alig pár méterre folytak a templom bejáratától és az épület megsüllyedt, komoly károkat szenvedett. A templom megközelítése nehézkessé vált, így sajnálatos módon a gyülekezeti tagok létszáma jelentősen csökkent. A szószék, a templomi karzat és az 1830-ban épült orgona megcsodálása után léptünk ki a Kálvin térre, ahol Kálvin János szobra mellett fényképezkedtünk. Amint elindultunk, hogy elfogyasszuk ebédünket a Ráday utcai Református Kollégiumban egyszerre arra lettünk figyelmesek, hogy a lábunk alatt, a kőbe vésve idézeteket látunk! Megtudtuk, hogy a tér 95 kőlapjába egyenként két idézetet írtak, az egyik egy nagy reformátoré, a másik egy magyar irodalmár kapcsolódó gondolata. Ez a 21. századi köztéri installáció jó eszköz arra, hogy az Ige üzenetével megérintse az emberek lelkét a mindennapokban.
Az ízletes, magyaros ételeket kínáló ebéd után egy rövid sétahajókázáson vehettünk részt, ahol nem mindennapi látványban volt részünk, hiszen fővárosunk „gyöngyszemeit” a hömpölygő Duna közepéről csodálhattuk meg Antal János testvér lebilincselő idegenvezetésében.
A nap utolsó programjaként az Abonyi utcában található Magyar Református Egyház Zsinati Székházát tekintettük meg. Felemelő, megtisztelő érzés volt a 222 fős ülésteremben az elnökségi emelvényt széles karéjban körülölelő padsorokban ülni, miközben Vad Zsigmond esperes úr a székház építésének történetéről és a zsinat működéséről mesélt nekünk. A közös éneklés majd az előtérben a gályarabok emléktáblájának megtekintése után elindultunk hazafelé.
Az utazás végén a buszban megpihenve a református elődök szellemisége járta át gondolatainkat, értelmünket, így lelkiekben többek lettünk. Megtapasztalhattuk, hogy jó együtt lenni, lelkileg feltöltődni. Áldott nap részesei lehettünk, végig éreztük az élő Isten gondviselését, szeretetét, hála töltötte be mindannyiunk szívét. Ezért Istené legyen a dicsőség.
A teljes fényképes beszámoló megjelent a Nagytemplomi Gyülekezeti Élet 2017/24. számában.
