A Diakónia, mint szeretetszolgálat
A diakónia tettekben megnyilvánuló bizonyságtétel Istenről. Isten maga szólít fel bennünket:
„Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” Gal 6:2
Az igehirdetés és a szeretetszolgálat egymástól elválaszthatatlan jellemzője az egyházi életnek. A másik ember észrevétele, a vele való együttérzés, a Krisztusi szeretetparancs betöltése. Erre mindenki elhívást kapott a gyülekezetben, legyen fiatal vagy idős, lelkész, presbiter vagy gyülekezeti tag, mert Krisztusban egyek vagyunk.
A református Diakonisszák fogalmazták meg és vált jelmondatukká szolgálatuk során a híres mondás: „jutalmam, hogy tehetem”. Ez a jutalom nemcsak egy távoli, majd az örök élet során beteljesülő ígéret, mert Isten gondoskodott róla, emberi természetünk úgy van kialakítva, hogy ha jót teszünk másokkal, az jó hatással van ránk is.
Az ajándékozó bővelkedik és aki másokat felüdít, maga is felüdül. Péld. 11:25
Egy gyülekezet közössége nem csupán egy közös érdeklődés mentén szerveződő emberek csoportja. Minket Isten szervez közösségbe, közöttünk az Isten Lelke lakozik és Ő indít cselekedésre is. Lehetőséget kapunk arra a gyülekezetben, hogy Isten titkaiba nyerjünk betekintést az Istentiszteletek alkalmával és hatalmas lehetőséget kínál Isten arra is, hogy az Ő vezetését elkérve és elfogadva, szolgálatába álljunk és ezáltal még közelebbről tapasztaljuk az Ő kijelentéseinek igazságát.
