Márk evangéliuma

Márk evangéliuma a legkorábbi az Újszövetségben olvasható négy evangélium közül, az első század hatvanas éveiben keletkezett. Ő nem tartotta fontosnak megőrizni a nagy beszédeket és a hosszú dialógusokat, a cselekvő Jézust mutatta meg, aki Galielát és a távolabbi vidékeket járta. Az evangéliumban a sorsfordító esemény a Cezárea Filippiben feltett jézusi kérdéshez („kinek mondanak engem az emberek?” 8,27) kapcsolódik. Péter ekkor fogalmazta meg hasonlóan híres válaszát, „te vagy a Krisztus”! Ettől kezdve Jézus előtt egyetlen úti cél lebegett: a város, Jeruzsálem, ahol földi küldetése a keresztfán véget ért. Szokás azt mondani, hogy Márk evangéliuma voltaképp egy passiótörténet hosszú bevezetéssel – és ez a megközelítés közel áll a valósághoz. Nem ismertette Jézus életének krónikáját, egyszerűen rámutatott az Isten Fiára, akit felismertek a tisztátalan lelkek (3,11), és a kereszt tövében a római százados is (15,39).