Krónikák második könyve

A Krónikák első könyve Dávid király halálával ér véget, a második könyv itt veszi fel az elbeszélés fonalát. Salamon uralkodását a Királyok első könyvéhez hasonló színes elbeszélésben írja meg (1-9. fejezet), de még inkább középpontba helyezi az új király legfontosabb tettét, a jeruzsálemi szentély felépítését. A könyvben ettől kezdve a templom és a kultusz különös hangsúlyt kap. A Krónikás követi a Királyok két könyvének gondolatmenetét a babiloni fogságig (Kr. e. hatodik század), ami nem meglepő, hisz az ismeretlen szerző legfontosabb forrása ez a két irat volt, de az is egyértelmű, hogy néhány esetben más dokumentumokra is támaszkodott. A heti bibliai olvasmány segítségével rácsodálkozhatunk Isten igazságosságára: Jeruzsálem királyai még életükben megtapasztalták az Úr áldását vagy büntetését, de az is előfordult, hogy Isten maga tette próbára őket. Az uralkodók elbuktak néha, de a megtérés lehetősége számukra is mindig adott volt.