1.
Erőt adsz minden helyzetben,
Te vagy a kincsem, életem,
Te vagy a mindenem.
Kereslek, mert oly drága vagy,
Nincs mivel, pótolhatnálak,
Te vagy a mindenem!
Jézus, hű Bárány áldom szent neved.
Jézus, hű Bárány áldom szent neved.
Elveted bűnöm, szégyenem,
Köszönöm, hogy újjá lettem,
Te vagy a mindenem.
Felemelsz, hogyha elbukom,
Szentlelked betölt, jól tudom.
Te vagy a mindenem!
2.
Refr.:
Lelkem, áldd az Urat, áldd az Urat!
Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dicsérd!
Lelkem csak Téged áld!
Egy új nap kél és már ébred minden
Itt az idő, hogy áldjalak,
És bármi ér ma, bármit rejt az út előttem,
Hadd zengjek este is majd hálával
Refr.
Kegyelmed nagy, és türelmed hosszú,
Szereteted az égig ér,
Nem szűnök énekelni jóságodról,
Tízezer okom van, hogy zengjek még
Refr.
És egy nap majd ez a test elgyengül
Erőm elhagy, utam véget ér,
A lelkem mégis téged áld vég nélkül:
Tízezer évig és mindörökké
Refr.
3.
Egyedül csak Te vagy,
akinél a szív lecsendesül
Te vagy a Kősziklám, Szabadítóm,
Veszni Uram, ne hagyj!
Benned hiszek, remélek,
Szívem nem fél,
Te menedékház vagy a viharban
Éltem már csak Tiéd,
Őrző kezed véd és kísér.
Egyedül csak Te vagy,
akinél a szív lecsendesül
Te vagy a Kősziklám, Szabadítóm,
Veszni Uram, ne hagyj!
Benne remélj te is,
És szíved nem fél,
Ő menedékház lesz a viharban
Élted már legyen Övé!
Őrző keze véd és kísér.
4.
Mit is mondhatnék, Te vagy, ki megváltottál,
Drága véreddel hófehérre mostál,
Mindenem lettél, Tiéd az egész lényem,
Ég a tűz bennem, csak Érted élek már.
Mindennap, Uram, ráállok igédre,
Téged hívlak, légy a segítségem,
Vezess hát engem tovább a keskeny úton,
Add, hogy életem a világban tüzet gyújtson!
Minden nap csak érted élek, minden nap követlek Téged,
Minden nap Veled járok, Uram!
Érted élek minden nap, érted élek minden nap, érted élek minden nap, Uram.
5.
Menjetek be kapuin hálaadással,
tornácaiba dícséretekkel!
Mert jó az Úr örökké való kegyelme,
és hűsége megmarad mindörökre.
6.
Hozzád jövünk, Uram, ó segíts,
Ne szóljon Igéd hiába!
A szívünk oly sötét, ó segíts,
Élessze Igéd világa.
Áldd meg, ó Uram, ez énekünk,
Legyen jobban Tiéd életünk,
Ne szóljon Igéd hiába,
Ne szóljon Igéd hiába!
A fülünk Igédre nem figyel,
Lábunkkal járunk a sárba’.
Vágyaink szakítnak Tőled el,
Nem fénylik mécsünk világa.
Ó, Uram, templomod hadd legyen,
A szívünk megszentelt hely legyen!
Ne szóljon Igéd hiába!
Ne szóljon Igéd hiába!
Ajkunkon hazugság bélyege,
Megrontott életünk átka.
Hogy állunk elődbe így, Uram,
Naponként Téged imádva?!
Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk!
Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk!
Ne szóljon Igéd hiába!
Ne szóljon Igéd hiába!
A szívünk összetört, ó Uram,
Itt állunk Előtted gyászba’.
A mélyből hozd ki az életünk,
Ne szóljon Igéd hiába!
Ne szóljon Igéd hiába!
Áldd meg Igédet, hogy érthessük,
Dicsőségedre, hogy élhessünk.
Ne szóljon Igéd hiába!
Ne szóljon Igéd hiába!
7.
Álmomban messze jártam, egy szántóföldet láttam,
Kiégett tarló, semmi más.
Eső nem hullott régen,
felhő sem volt az égen,
Mindent tönkretett a szárazság
De hirtelen nagy szél támadt,
elsodort minden gátat,
Felhők gyűltek az ég alján.
Eső illatát éreztem,
és imádkoztam csendben:
Uram, áldásod áraszd ránk!
Ébredésre vár a föld, szomjas a nagyvilág
És annyi száraz év után most élő vízre vár!
Az álomból valóság lesz,
hiszem hogy felébrednek
A népek, törzsek, nemzetek.
Eltűnik majd a sötétség,
megszűnik minden kétség
Istenhez jönnek az emberek!
