„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!” (Ézs 58,6)

A böjt hallatán sok minden eszünkbe jut. Talán elsők között gondolunk arra, hogy nem fogyasztunk húst, lemondunk valamilyen szeretett ételről vagy italról, vagy nem használom a telefonomat olyan sűrűn. Különböző célokat tűzünk ki magunk elé, hogy megvalósítsuk azokat. De belegondoltunk-e már abba, hogy Istentől kérjük el a böjtöt? Olyan böjtöt gyakorolnánk, ami az Úrnak is tetszik. Ami nem magunkra mutat, hanem az Istenre. Nem magamért teszem, hanem az Úrért, hogy jobban megismerjem Őt.

Ezért is mondja az Úr, hogy neki az olyan böjt tetszik, ami érte van, érte történik, és nem saját magunkért. Ezért kell komolyan venni a böjtöt, mert habár Izrael népe is böjtölt, rosszul értelmezték a böjt lényegét. „De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket…” Ha böjtölünk és lemondunk valamiről az életünkben, akkor azt vegyük komolyan, mert ha nem így tesszük, akkor az nem is igazi böjt. A böjtnek csak akkor van értelme, és akkor látjuk meg az életünkben a jelentős változásokat, ha komolyan vesszük. Ezért kéri az Úr, hogy „amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit…”, akkor egyre közelebb kerülhetünk Istenhez Jézus Krisztuson keresztül. Ezért hálát adhatunk Neki, hogy Igéjén és Szentlelkén keresztül rámutat a mi életünkre felrakott bilincsekre. Azokra a bilincsekre és jármokra, amikről korábban talán nem gondoltunk volna, hogy rosszak, és csak később jöttünk rá, hogy nem mi uraljuk azokat a dolgokat, cselekedeteket, szenvedélyeket, hanem ők uralnak minket.

Isten Jézus Krisztusban hozta el számunkra a szabadulást és a megváltást. Benne és általa mutatta meg nekünk, hogy mennyire szeret minket. Ezzel a szeretettel közelít minden nap a mi életünkhöz, hogy szóljon hozzánk, vezessen minket, hogy észrevegyük, hogy Neki fontosak vagyunk. Ezért az Isten jelenlétében való böjt rámutat arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Jézus Krisztus szabadítását és megváltását az életünkre és jövőnkre nézve.
Ezért az Istennek tetsző böjtben elfordulunk a bűnös cselekedeteinktől és odafordulunk Őhozzá, hogy élő kapcsolatunk legyen. Ebben az odafordulásban benne van a változás, a megújulás, a jobb élet reménysége, a törekvés az Istennek tetsző életre. Így tudunk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, és ezzel a cselekedettel mutatunk rá arra, hogyan tudjuk összetörni az összes jármot, amely a lelkünkre nehezedik. A böjtben meglátjuk ezt az utat, amit az Isten az Ő fiában adott nekünk, hogy a felismerés és a változás bármikor elkezdődhet az életünkben Jézus által.

Dancsó Zoltán beosztott lelkipásztor