A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség fenntartásában működő Reménysugár Hajléktalanok Nappali Melegedője – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – november 1. óta éjjeli menedékhelyként is funkcionál. Hivatalosan 28 főt tud befogadni az intézmény, de ha tartós fagyok érkeznek, országos „vörös riasztás” esetén még több hajléktalant kellene elszállásolniuk. A feladatokról, kihívásokról és tervekről Dancsó Zoltánnal, a Reménysugár lelkipásztorával beszélgettünk.

Először tisztázzuk: mit is jelent pontosan, hogy éjjeli menedékhely lett a Reménysugár?
A nyári és őszi időszakban nappali melegedőként funkcionál az intézmény, tehát az ellátottak reggel 8 órától délután 16 óráig tartózkodhatnak bent, amikor ellátást, tisztálkodási lehetőséget és programokat biztosítunk számukra. November 1-től következő év április 30-ig, az úgynevezett krízisidőszakban azonban itt is éjszakázhatnak a hajléktalanok, hogy ne az utcán tartózkodjanak ezeken a hideg estéken. Az esti órákban átalakítjuk a termeket, matracokat teszünk le, takarókat kapnak, és külön helyiségben tudnak aludni a női és férfi ellátottak. Azt tapasztaljuk, hogy várni szokták, hogy novembertől itt éjszakázhassanak, hiszen a legtöbben otthonként tekintenek a Reménysugárra. Tisztaság és rend van, odafigyelnek egymásra, így tényleg kialakulhat egy otthonos, családi légkör.

Hányan tartózkodnak bent egy-egy éjszaka az intézményben?
Hivatalosan az intézmény 28 fő befogadására képes éjszakai menedékhelyként. Ha azonban országos vörös riasztás lépne életbe – ami azt jelenti, hogy legalább egy héten keresztül -10 fok alatt maradna a hőmérséklet –, akkor bárkit be kell fogadnunk. Ilyen még nem történt, de ha szükség lenne rá, tudnánk megoldást találni. Ebben a helyzetben ugyanis nem a kényelem, hanem az élet védelme kerül előtérbe, és a fagyhalál valóban fenyegető veszélyt jelenthetne az utcán élőknek.

Egyébként a hétköznapokban előfordul, hogy nem tud valakit fogadni az intézmény?
Ez csak saját hibából fakadhat, ha erre a döntésre kényszerülünk. Ha például egy hajléktalan ittas, vagy bármilyen tudatmódosító szer hatása alatt van, akkor a házirendünk értelmében nem engedhetjük be az intézménybe. Nekünk nagyon fontos a csoport védelme, és nem szeretnénk, hogy ezt bárki lerombolja a nem megfelelő viselkedése miatt. De ilyen esetekben is próbálunk segíteni: adunk élelmet, vizet, megkérjük, hogy menjen el sétálni, szellőztesse ki a fejét, és ha később visszatér józan állapotban, akkor természetesen beengedjük. De természetesen Debrecenben vannak más szociális szervek is, ahová ilyen esetben behúzódhatnak.

Hogy látod, nappal és éjszaka ugyanazok az ellátottak tartózkodnak az intézményben?
A nappali ellátásban mondhatom, hogy már kialakult egy mag. Ők egy összetartó közösség, egy kis gyülekezet a nagy gyülekezet árnyékában. De van rá példa, hogy egy ellátott napközben nem tartózkodik bent az intézményben, mert már megvan az a szokott helye valamelyik belvárosi utcában vagy lépcsőházak között, ahol mindig kap élelmet vagy pénzbeli adományt, ezért inkább csak éjszakára jönnek be. Egyébként nagyon megdöbbentő hallani az ellátottaktól, hogy milyen „versengés” folyik egy-egy területért, hogy ki hol tud kéregetni. Illetve vannak ellátottaink, akik például dolgoznak, próbálnak kitörni, ezért ők csak bejönnek ebédelni, majd csak este térnek vissza a munka végeztével.

Mennyivel nehezíti meg a hétköznapokat a világjárvány?
Folyamatos változás és fejlődés jellemzi a napjainkat. Olyan szabályt hoztunk, hogy ha valaki ide bejön reggel 8 órakor, akkor neki délutánig itt is kell maradnia. Ekkor megmérjük a testhőmérsékletüket, használják a kézfertőtlenítőt, és idebent a közös helyiségekben viselik a maszkot. Ezért nem is engedjük, hogy napközben ki-be járkáljanak az ellátottak, hogy egy esetleges fertőzést ne hozzanak be ellenőrzés nélkül kintről. Hála Istennek elmondhatjuk, hogy mostanáig nem alakulhatott ki gócpont a Reménysugárban, egyik ellátottunk sem produkált még koronavírusra jellemző tüneteket. Tavaly nagyobb volt a félelem, mostanára megtanultunk együtt élni a szabályokkal. Sajnos közöttünk, munkatársak között volt, aki megfertőződött, akkor nagyon éreztük, hogy egy-két munkatárs kiesése hetekre komoly kihívást jelent számunkra. De már mi is jól vagyunk, túl a víruson, így tudjuk újra végezni a szolgálatokat az intézményben.

A gyülekezet tagjai vagy külsős adományozók tudnak bármilyen segítséget nyújtani a Reménysugár ellátottainak?
A koronavírus miatt most nem fogadhatunk ruhaadományokat, mert nem tudunk hetekig steril környezetet biztosítani a felajánlásoknak. Nagyon jó szívvel fogadjuk, ha valaki ételadományt hoz az intézmény számára, de azt is csak úgy tudjuk fogadni, hogy előre kiadagolva, dobozolva vagy zacskókban kapjuk, ezzel is kerülve a fertőzésveszélyt. Önkéntes segítőket most szintén nem tudunk fogadni a járványhelyzet miatt, pedig mindig nagy segítséget jelentenek. Többször megtapasztaltuk, hogy az emberek azt hiszik, hogy a hajléktalanok mindegyike koszos, büdös, pedig akik ide járnak, ők minden nap kapnak tisztálkodási lehetőséget, átöltözhetnek, alapvető ellátásokban részesülnek. Amikor valaki találkozik velük személyesen, akkor ez a kép könnyen átalakul: aki korábban az utcán csak egy hajléktalant látott, idebent meg tudja látni az embert is. Reméljük, hogy amikor elmúlik a vírushelyzet, több lehetőség adódik, hogy a segíteni akaró önkéntesek találkozhassanak az ellátottakkal. Addig is azt kérjük a gyülekezet tagjaitól, hogy hordozzák imádságban az intézmény életét, hiszen a legnagyobb segítséget az Úristen jelenti számunkra. Bízunk benne, hogy az idei tervek – mint például a fürdőszoba felújítása vagy az ellátottakkal tervezett közös kirándulások – idén meg tudnak valósulni. Adja meg Istenünk, hogy így legyen!

Interjú és fotó: Lucski Zsófia