A Nagytemplomi Református Egyházközség hat oktatási intézményben összesen 768 diák hitoktatásáért felel. A járványhelyzet és a tantermen kívüli digitális tanrend azonban teljesen felforgatta hitoktatóink munkáját is. Az online hittanórákról Kubinyiné Mikó Ágnes beosztott lelkipásztorral beszélgettünk.
Feltételezem, hogy a hitoktatókat is váratlanul érte a digitális tanrend bevezetése…
Igen, bennünket is meglepett a március 13-án, pénteken tett bejelentés, hiszen nagyon gyorsan történtek az események. Pénteken délelőtt lehetett olyan híreket hallani, hogy esetleg bezárják az általános iskolákat is, de senki nem tudott pontosan semmit, ezek inkább csak találgatások voltak. Aztán este a televízióból értesültünk a tényekről. Az oktatást pedig a legtöbb iskolában hétfőn el kellet kezdeni.
Mennyire voltak a hitoktatók felkészülve a digitális oktatásra?
Digitális oktatásra egyáltalán nem készültünk. Olyan felfoghatatlan volt a helyzet, hiszen még nem éltünk meg ilyet, sőt, a szüleink generációja sem, így nem volt tapasztalatunk ilyen fajta vészhelyzet kezelésére.
Voltak-e meglévő online anyagok, vagy mindent most kellett kidolgozni?
Az első néhány órás döbbenet után mindenki hozzákezdett a munkához, és átgondoltuk, mit és hogyan lehet tenni. Nagyon gyorsan, már másnap kaptunk tájékoztatást, majd két nappal később digitális segédanyagokat a Református Pedagógiai Intézettől. Nagy segítség, hogy a tankönyvek, munkafüzetek már évek óta online is elérhetőek. Van egy jól működő digitális feladatbankunk, és az internet számtalan lehetőséget rejt a tanításra.
Hogyan épül fel egy online hittanóra? Milyen eszközöket használnak a hitoktatók?
Az online hittanóra is ugyanúgy épül fel, mint az iskolai. Imádság, éneklés, a téma felvezetése, motiváció, ráhangolódás, bibliai történet, az üzenet elmélyítése, majd az óra zárása imádsággal. A legtöbb esetben egy prezentációt készítünk, amibe beszúrunk kisfilmet, éneket, az online feladat linkjét és a visszaküldendő feladatokat. Persze gimnáziumban és kis csoport esetén van olyan, hogy Skype-on tartjuk az órát.
Iskolánként eltérő, hogy milyen módon zajlik a tanítás, vagy ez a hitoktatókra van bízva minden esetben?
Minden iskola maga döntötte el, hogyan tudja a lehető legjobban, mindenki számára elérhetően megoldani a helyzetet. Egyeztettem az intézményekkel, hogyan, milyen felületen történik a digitális oktatás, mert akkor nekünk is alkalmazkodnunk kell az iskolai rendhez, hogy a szülőknek, diákoknak egyszerűbb legyen. A legtöbb iskola a Google tantermen keresztül küldi a feladatokat, így azokban az iskolákban mi is létrehoztunk hittan csoportokat, és oda töltjük fel a PowerPoint-okat, ott tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, diákokkal. Van olyan iskola, aki a KRETA rendszeren keresztül kommunikál, de van aki Facebookon vagy e-mailen tartja a kapcsolatot. Szóval nagyon sokféle digitális felületet kell párhuzamosan használnunk.
Mi a tapasztalat, hogyan viselik a diákok és a szülők a digitális tanrendet?
A válaszok nagyon különbözőek, mint ahogy mi is, és az élethelyzetek is, amiben vagyunk. Azt gondolom, hogy a legnehezebb azoknak, akiknek kisgyermekeik vannak, hiszen ők egész embert és egész napos odafigyelést igényelnek. Akinek a kisgyermekek mellet még dolgoznia is kell, az tényleg embert próbáló feladat. Gondoljunk bele: egy alsós gyermeknek általában nincs megfelelő tapasztalata az önálló tanuláshoz, hiszen eddig a tanító néni magyarázta el a dolgokat, és most hirtelen nincs ott. A kisgyermekek kötődnek is a pedagógushoz, az ő egyéni tanítási stílusához, ez is frusztráló lehet a számukra. Hiányoznak a barátaik, a közös játék, és talán nem is mindig tudják pontosan megfogalmazni és kezelni az érzelmeiket. A szülők pedig gyakran a tehetetlenségtől dühösek, hogy nem tudnak, vagy nem megfelelően tudnak segíteni. A járványhelyzet okozta nyomáson kívül még ott van a gyermekek tanításának a gondja is. Persze vannak, akik nagyon ügyesen kezelik a válságot, és megpróbálják a lehető legtöbbet, legjobbat kihozni ebből a helyzetből is. Nagy próba ez minden szülőnek, hogy mit mutat a gyermekének. Azt látom, hogy ahol a szülő helyén kezeli a dolgokat, ott a gyermek is szépen, kiegyensúlyozottan dolgozik. Vannak diákok, akik azt írják, hogy nekik megfelelő ez a fajta oktatás, de a legtöbben már szeretnének újra iskolába járni. Az iskolában nem csak írni, olvasni, számolni tanulunk, hanem nagyon sok olyan dolgot élünk át, tapasztalunk meg, ami a későbbi felnőtt élethez szükséges, és ez a digitális térben nem adható át. Jó lenne már a diákoknak és a pedagógusoknak újra közösségben lenni, hiszen „Nem jó az embernek egyedül lenni.” (I.Móz. 2,18)
Interjú: Lucski Zsófia, kommunikációs munkatárs
